sony psp slim

Az Echochrome a SONY gondozásában fejlesztett puzzle játék, ami egy egészen új dimenziót nyit a PSP-n való játék fogalmának. Nekem első látásra a Portal című pc-s játék jutott róla az eszembe, amit még tavaly adtak ki a Half Life BlackBox-hoz. Nem vonhatunk viszont párhuzamot elhamarkodottan, a két játék ugyanis teljesen eltérő. A SONY üdvöskéjénél inkább a térlátásunkra és reflexeinkre lesz szükség, a problémás pályák megoldása pedig kihívás is lehet. A különböző játékmódok segítenek abban, hogy megérthessük és begyakoroljuk a játék irányítását. Ezek a következők: Freeform mode egy automatikusan generált pálya gyakorlás céljából, Atellier mode: itt 56 különböző nehézségű, A-tól G-ig terjedő pálya közül választhatunk. Mivel a játék ps3-ra is megjelenik, egyes pályák különbözőek lehetnek a játékgépektől függően, de grafikailag biztos nem veszi igénybe a konzolokat. Erőssége inkább a saját készítésű pályákban rejlik, melyeket megoszthatunk barátainkkal. A játék megjelenési dátuma még nem tudható (TBA), de biztosan érdekes színfolt lesz a nyár beköszöntével az ügyességi játékok kedvelőinek mindenképp.

A Crisis Core: Final Fantasy VII kategóriáját tekintve egy akció-kalandjáték (action roll palying game), melynek legújabb része március 24-én jelent meg. A játék egy azóta világszerte elismert sorozat folytatása. Története nagyjából a kilencvenes évek végére tehető és a legsikeresebb japán játékok egyikének tartják. A sok kiváló epizódot megélt game legújabb darabja ötvözni próbálja elődei legjobb tulajdonságait, és ahol lehet, még rá is ver az eddigi alkotásokra. Ebből is látszik, mennyire meg akarják tartani a régi, és természetesen az új játékosokat is. A történet cselekménye Zack személye körül bontakozik ki, mivel ő a játékban a karakterünk. Fiatal kora ellenére igazán nagy harcos válik belőle. A cselekmények közben fejlődik, tapasztaltabb lesz, és a játék végén egy merőben más személyiség bontakozik ki. Ennek bemutatásában nagy szerepe van a tökéletesen elkészített átvezető animációknak. Néhol videókat, máskor pedig a játék grafikájával készített részeket is láthatunk, de a játék egésze a harcról és a tapasztalat pontok gyűjtéséről szól. Aki szerette a Final Fantasy VII-et még tíz évvel ezelőtt pc-n vagy ps-en, annak az új rész irányítása sem lesz teljesen új, a harcrendszer ugyanis nem meglepő hasonlóságot mutat. Az akció hevében attól függően, hogy milyen támadási formát használunk, varázs- vagy akciópontokat gyűjtünk a végtelenségig, ezzel befolyásolva karakterünk tulajdonságait. Ezt a fejlődéses rendszert (DMW) megérteni legegyszerűbben játék közben lehet. Harcolunk, gyűjtjük a tapasztalati pontokat, megnézünk egy videót, és utána kezdődik minden elölről. Természetesen így a játékot a végletekig leegyszerűsítem, ennek ellenére nagyon szórakoztató és igényes darabról beszélhetünk. A grafikát és az összbenyomást tekintve is nagyon megéri a pénzét, a zenével is ki lehetünk békülve: jó zúzós számok alatt irthatjuk az ellenfeleket. Akinek van Sony PSP-je, annak csak ajánlani tudom a beszerzését, hogy saját szemével láthassa Gaia világát.

Nem lehet nem észrevenni a GTA IV megjelenésének közelgő dátumát (április 29). Legalábbis PS3-ra és X360-ra. Valószínű, hogy a PC-s verzió kiadása még további hónapokat vesz igénybe. Addig is itt van pár kép, ami elég meggyőző lehet azok számára is, akik kételkedtek a javulásban (többek között én is). Nekem már egy kicsit lerágott csont ez a GTA, bár ha valóban tudnak újat mutatni a negyedik részben, akkor nem fogok rá úgy nézni, mint egy újabb rókabőrre, amit a lassan hat éves játék alapsztorijáról és grafikai motorjáról lehúznak. Ezektől a negatívumoktól eltekintve bizonyos, hogy a RockStar Games kitesz magáért és az eladási listák elején végez.

    Lassan kezdenek szállingózni Sony PSP-re a jobbnál jobb alkotások. Ezekről szeretném fellebbenteni a fátylat -természetesen a teljesség igénye nélkül-, megtartva az arany középutat a minőség és az élvezhető játékmenet között. A most megjelent játékok közül egy érdekes darab keltette fel az érdeklődésemet, ez pedig a FlatOut: Head On. A játék már ismerős lehet a konzolos és számítógépes felhasználóknak, mivel ez a folytatása az eddig már két részt megért sorozatnak. Láthattuk már a PC-s, X360-as és a PS2-es változatát is. Nagyjából két és fél éve, 2005 nyarán jelent meg az első része, majd rá egy évre, 2006-ban a második. A játék egy száguldozós, több racemode-ot felvonultató autóverseny. Ne gondoljuk azonban, hogy csak egy autókázós klónról van szó, mert a game igen szórakoztató az élethű fizika és törésmodell miatt. A sima versenyeknél az ellenfeleket ki is lökhetjük a pályáról, így nagy előnyre tehetünk szert, csak arra kell vigyázni, nehogy teljesen összetörjük a nagy lökdösődésben a saját autónkat. A versenyeken kívül roncsderbit is választhatunk: itt a versenytársak járgányainak mozgásképtelenné tétele a cél, csakúgy, mint az azonos című ősrégi 1996-ban megjelent PC-s játékban a Destruction Derby 2-ben. A harmadik választható játékmód a tradicionális time trial, melynél ha nem érjük el a következő ellenőrzési pontot, akkor az autónk felrobban. Végül, de nem utolsó sorban a Stunt mód hozza azt, ami a játék sajátja. Ez alatt az értem, hogy hatalmas ugratásokat és kaszkadőröket megszégyenítő akrobatikus mutatványokat kell végrehajtanunk versenygépünk segítségével. Ezeket a versenyeket teljesíthetjük carnage és flatout variációban is, ahol az első a gyakorlást, míg utóbbi a karriert jelenti. Közel száz őrült verseny és huszonhét kupa kapott helyet a játékban, és a fejlesztők beépítették a multiplayer részt is, ami már elegendő ahhoz, hogy a játék ne süllyedjen a középszintű alkotások sötét mélységébe. Mindenkinek csak ajánlani tudom, legalább a demó letöltését.

    Folytatva a már megjelent alkotásoknál, pár mondatot érdemes írni a Monster Hunter Freedom 2 című játékról is. A Capcom által fejlesztett role-playing game akciói az én tetszésemet nem nyerték el teljesen, viszont ütős grafikája és akciódús cselekményszála miatt megér egy próbát, főleg azon játékosoknak, akiknek tetszett az előző epizód is. A küldetések teljesítése előtt mindenképpen érdemes végigjátszani a gyakorlást, itt ugyanis jó pár újdonságra fény derül és nem csak az irányítás terén. A cselekményt több szempontból is megközelíthetjük, ezeknek a "sokatmondó" gathering, hunting és slaying címet adták. A játék közel fele a címből is jól kiolvasható szörnyvadászattal fog eltelni, a másik felében viszont inkább a karakterünk különböző tulajdonságait csiszoljuk majd. Itt rengeteg beállítási lehetőség közül választhatunk, gyakorolhatjuk a harci helyzeteket, de élhetjük a farmon silány akció mentes életünket is, ami egyébként nagyon vicces tud lenni: például malacok etetése, stb. Ezen kívül sok olyan dolog van, amire most az egyéni játékélmény miatt nem térnék ki, így a cselekmény az újdonság erejével fog hatni az egyszeri játékosokra. Annyit azért elárulok, hogy egyes "sárkányok" leküzdésének időtartama meghaladhatja a fél órát is. A játék rám vegyesen hatott: inkább rossz tulajdonságokban bővelkedik, de ezért érdemes vele pár órát szöszmötölni.
    A végére hagytam az igazi csemegéket. Az itt felsorolt játékok csak a közeljövőben fognak megjelenni, de azért érdemes pár szót ejteni róluk is: R-type command (május 6.) űrstratégiai játék, Crisis Core: Final Fantasy VII (március 25.) akció-verekedős a halhatatlan klasszikus újabb folytatása, Silverfall (TBA) role-playing game, és végül az Iron Man (május 2.) akció, melyben a készülő mozi főhősének (Rober Downy Jr.) bőrébe bújhatunk, és minden bizonnyal végig játszhatjuk a film cselekményét. Ezekre a játékokra érdemes lesz odafigyelni, mert lehet, hogy új színt hoznak ez eddig elég halovány PSP-s felhozatalba.
    Még egy érdekesség, megjelent a God of War: Chains of Olympus című játék és a hozzá tartozó  szín variációjú  Sony PSP Slim. A rossz hír az, hogy maga a játék március 4-én jött ki, de a pakkot csak júliusban vehetjük szemügyre. Az ára 199 dollár lesz, azt meg végképp nem tudom mikor lesz kapható hazánkban. Figyelni fogom a különböző boltok hírdetései között hátha feltűnik az egység csomag.

Mivel tavaly írtam legutóbb PC-s tesztet, elérkezettnek látom az idejét a második post elkészítésének. Ezúttal a számítógépes játékok egyik nagyon régi, talán a legelső (1989) darabjának a legújabb kiadását teszteltem: a fenomenális Flight Simulator X Acceleration-t.

    A kiegészítő 2007 október 23-án jelent meg, de nem is az eredeti játék a lényeges, hanem a hozzá folyamatosan érkező kiegészítők jelentik a repülés szerelmeseinek a rendszeres havi megújulást. A gyári Acceleration csomagon kívül ugyanis körülbelül 300 db repülő és 70-80 darab olyan reptér és szcenárió található netszerte a játékhoz, amit ötezer forint körüli összegért meg lehet vásárolni. Ezek a főbb repülőterek, valamint nagyobb városok pontos műholdfelvételek alapján digitalizált háromdimenziós változatai. Engem igazán az Európát tartalmazó kiegészítők érdekeltek Velence, Monaco, Németország 9 darab régiója, Ausztria és Magyarország. Utóbbin belül a Mega Airport Budapest, melyet természetesen magyar fejlesztőcsapat készített el -t%C+6bbek között- Kozma András vezetésével. Ez tartalmazza Ferihegy egyes és kettes terminálját, valamint az összes nagyobb katonai és civil repteret az országban, a légi irányítást is beleértve. Nagyon fontos azonban megjegyezni, hogy a fantasztikus képeket nézegetve senki se számítson lendületes sebességre egy felső-közép kategóriás PC birtokosaként.
    A játék nem egy egyszerű darab, amit csak úgy pár nap alatt ki lehet végezni, és rengeteg energiát kell fordítani arra, hogy pontosan beállítsuk a grafikai paramétereket a számítógépünknek megfelelő szinthez, különben egy igen akadozó, rettentően csúnya és élvezhetetlen szimulátort kapunk, amit ez ember egy pillanat alatt töröl le a gépéről. A minimum gépigény -szerintem- 4 magos Intel proci, 512 Mb-os VGA, valamint 2 GB RAM. Ha ezek a feltételek adottak és a Joy is megvan, akkor még szükség van 20GB üres lemezkapacitásra is. Nehogy azt higgye valaki, hogy ezek után nyugodtan hátradőlhet, ugyanis a városok annyi objektumot tartalmaznak hogy így sem fog 25 FPS fölé menni a játék 1280x1024-es felbontásban. Még akkor sem, ha médium beállításokat használunk, valamint 8x AF és AA is be van kapcsolva. Kicsit vakításnak tűnnek nekem a neten található gyönyörű screenshot-ok és érdekes, hogy a youtube-os videókat nézegetve is szaggatott az összes, de ez lehet hogy azért van, mert a játék videófelvevője sem tudja digitalizálni az állományt 24 FPS -sel.
    A konklúziót természetesen nem én fogom levonni, hanem mindenki maga próbálja ki, de annyit mondhatok, hogy a rengeteg idő és energia meghozza eredményét. Ha a játék telepítése és beállítása kész és minden kiegészítő sikeresen felment az eredeti játékra, akkor tényleg igazi virtuális pilótákká válhatunk. Az egyik legnehezebb -számomra is csak több óra gyakorlással teljesíthető- küldetés melyben 5x egymás után kell az F-18 hornet -tel fel és leszállást gyakorolni egy repülőgép-hordozón. A kilövés még könnyen ment, csak rá kell állni a "cat"-re, de a landolás tényleg olyan -főleg belső nézetből-, mintha belezuhannánk az anyahajó gyomrába közel 200 km/h-s sebességgel, és mindez kb. 20mp alatt végbe is megy 300 méter magasságból. Igazán elborult elmének kell lenni ahhoz, hogy valaki közel hatvanezer forintot költsön egy játékra, és még hozzá kétszázezret a számítógépre, de azért vannak itt is kiskapuk, csak meg kell találni őket. Én egyszerűen csak a jelenleg kapható legjobb repülőgép- és világszimulátornak nevezném.

Nem kényeztették el a játékfejlesztők a Sony PSP tulajdonosokat az év első két hónapjában. Kevés élvezhető játék jelent meg a piacon, őszintén csak két darab mondható igazán jónak, de még ezeknél is el lehet gondolkodni azon, hogy kiadja-e érte az ember azt a tízezer forintot. Sajnos ez az általános véleményem a PC-s és konzolos felhozatalról egyaránt, legalábbis az év első negyedét illetően. A kezdeti negatív hangulaton túllendülve koncentráljunk inkább a közepes minőségű darabokra.

Az első játék, ami már néhány jó pillanatot is szerezhet tulajdonosának: a Pursuit Force. Ez egy lendületes akciójáték és körülbelül egy éve jelent meg az első része. A mostani epizód címe az Extreme Justice, melyben egy különleges csapat -a Viper Squad- tagjait kell irányítanunk 30 lineárisan egymás után következő pályán. Ezeken végigszáguldva régi akciófilmekbe illő jeleneteket élhetünk át karakterünkkel. Az egyszemélyes közelharc is látványos, de a helikopteres lövészet és a különböző autós üldözések is nagyon szórakoztatóak. Ezek a jelenetek elég jól példázzák a PSP-ben rejlő erőtartalékokat. A pályák több részre vannak osztva és különböző feladatok teljesítését igénylik, ezek között szerepel az adott pályán lévő ellenségek megsemmisítése, börtönből való kiszabadulás valamint a különféle járművek megszerzése is. Ezek egyébként elengedhetetlenek a missziók sikeres teljesítéséhez. Van itt autó, motor, sőt még légpárnás hajó is. Az ellenséges csapat tagjait azok teszik ki, akiket az előző rész végeztével bebörtönöztünk. Ők valami csoda folytán most kiszabadulnak a fogságból és újra felveszik velünk a harcot. A játék szerintem egy D kategóriás Hollywoodi film forgatókönyvét örökölte, így nem biztos, hogy mindenki tetszését el fogja nyerni. Azért érdemes legalább a játék demóját kipróbálni.

A következő játékot csak azért említem meg, mert elég jó értékelést kapott a külföldi tesztekben. Címe: Downstream Panic. Itt kis halacskák (lol) életének megmentéséért folyik a küzdelem. Ez az alkotás inkább a gyermeteg lelkületű felhasználókat célozza meg. Első ránézésre a régebbi kiadású 2D-s platform játékokhoz hasonlít, bár ebben a kategóriában idén máris ellenfélre talált a felejthető Sonic Rivals 2 személyében. Ezek a játékok csak a jéghegy csúcsát képezik, a teljesség igénye nélkül felsorolok még pár kiábrándító darabot amit a közelmúltban adtak ki. Ezek beszerzésétől sem szeretnék eltántorítani senkit, inkább csak a „kevésbé ajánlott” jelzővel illetném őket: Beowulf, Warriors of the lost Empire, Atari Classics Evolved, The Golden Compass, valamint a tegnapi napon megjelent Wipeout Pulse, amiről már írtam egy beharangozót még a tavalyi év végén.

Figyelem, kedves olvasók! Ha valaki késztetést érez arra, hogy olyan játékokról írjon véleményt, amelyekkel én nem foglalkoztam, az nyugodtan tegye meg, küldje el nekem e-mailben, és én közzéteszem itt a blogon. Természetesen a szerző nevét feltüntetem a cikk végén.